BEMUTATKOZÁS

Egy kedves festőművésznő ismerősöm küldött egyik Karácsonyra egy csodálatos idézetet nekem, amellyel bemutatkozásomat kezdem:

„Amikor mindenki elhagyott,

Sorsom roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.”

Igen, ez így van. Mindenki vágyik az Isten és az ember örökös ölelésére, szeretetére. Így én is.

              Grafomán vagyok. Ujjaimat meghosszabbítom egy tollal, mellyel gondolataimat, érzéseimet vetem papírra.

Isten súgja a sorokat, melyek az én szerény szűrőmön hol így, hol úgy „átsejlenek”.

              Korábban helytörténeti, néprajzi, szociológiai vaskos tanulmányokat írtam, melyekkel megyei, országos, nemzetközi előkelő helyezéseket értem el.

              Az újságírás is nagy szerelmem, mint a népművelő-könyvtáros hivatásom…

Ahogy telik az idő, rövidebb terjedelmű műfaj - a mondóka, a versírás – ihletett meg.

              A természet – és szeretteim szeretete, az éppen áldott állapotban lévő lányom és a szerelem késztet arra, hogy könnyebb, szebb legyen ez a kócos világ, amelyet nem is olyan egyszerű megélni (nekem sem).

                                                          Tisztelettel:

                                                                         P.Bálint Zsuzsa